"A világ végére szaladnék, de Te nem hagynád."

Isten hozott kedves olvasó!

Az utóbbi x hónapban teljesen kifordult magából a világ, számomra legalábbis.Mégpedig  azért mert úgy érzem hogy kifolynak a napok a kezeim közül mint a homokóra szemei...mint szerelem terén mint a suliban..
Szerelem terén félelmetes zsákutcába kerültem amiatt hogy újfent hülyeséget csináltam még pedig egy vissza fordíthatatlan hülyeséget.
Bele szerettem a  legtökéletesebb fiúba a világon, egy igazi művész lélekbe aki imádja a zenét(mint én ..:$) , akivel bármiről eltudsz beszélgetni, akinek bármit eltudsz mondani ő  meghallgat és elfelejtetti veled  a világ összes szarságait.
Persze minden jól indult (...volna ha apám nem pofázik bele mindenbe és nem teszi tönkre az amúgy is fiatal kapcsolatunkat) minden időnket próbáltuk egymással tölteni.., minden percünket a fb-n töltve írogáltunk egymásnak, msn-en végig röhögcséltük azt a kevés időt amit a tanulás megengedett.Csak neki ez nem volt elég.... ő ugy gondolta én nem törödök vele eleget..(..ez bevallom rohadtul szarul esett miután mindent eldobva vele voltam.. csak azt néztem hogy neki mi a legjobb és stb...).
Nem is mi lettünk volna ha nem veszekedtünk egymással.. suli.. barátok.. szülök..és az az átkozott de mézesmadzagként rángatott Facebook. Jó tény.. jó dolog hogy "ingyen" írogathatunk és posztolhatunk  egymásnak de amikor már csak ebből áll egy nap hogy: "reggel napközben és este ugyan azt leírjuk egymásnak egy -szia.-szia. -mizujs? -jól vagyok. és te? -én is köszi. -mi van a szüleiddel meg a tököm tudja kiddel"-ben az már unalmas.Mert mire oda érsz hogy elmeséld ezt szóban már mindent leírtál.. és meg se tudsz nagyjából szólalni (Ez egyéni szocproblem..másnál nincs ez így..).
Mindezeket félre téve nagyon jól "kiegészitettük egymást" ..: építgettük a jövőt ,álmodoztunk.. szerettük és védtük egymást mindenkivel szemben ahogy csak tudtuk..Minden vele töltött perc csodálatos volt mert úgy éreztem hogy megtaláltam a másik felem, akivel éveket leélnék.Nélküle silány felhők úsztak az élet egén és csak ő jelentette a Napot.Sajnos máshogy nevelkedtünk ezért sok dologban máshogy gondolkoztunk.Viszont sok dologban egyet is értettünk.. mint például hogy mi valami más fajhoz tartozhatunk (nem ego.. csak mi tényleg mások vagyunk.. nem érdekelt minket a divat az aktuális buli amiben csak részegre isszák magukat az emberek és bele fekve csinálnak egy képet és feldobják Facebook-ra vagy hogy éppen az a "raj " hogy kivan a "seggdekoltázs")...
...De össze csaptak azok a bizonyos hullámok.Szóra szó..vádra vád.. mostanra csak ez maradt...Fájdalmas szívbe maró szavak...és tehetetlenség.Vége lett... lehet számára a hülyeségem miatt..de ez nekem rohadtul fáj hogy akit szeret.. akiben bízok.. az ezt tegye velem..a legfájdalmasabb dolgot amire sose számítanál..
Ha valaki ezt mondja nekem nyár közepén.. én a képébe röhögtem volna és azt mondtam volna hogy lehetetlen hogy valaki ilyen szinten át/megváltozzon.Nem is tudom mit írhatnék még...most örülök hogy nem lakik hozzám közel (csak 30 km) mert ha végig követhette volna ezt az örlödésemet csak kinevetett volna...
Nagyon utálom magamat azért mert ezt tettem vele.. mert ez az én saram.. én állítottam be a rosszat jónak és forditva...sajnálom hogy sokszor nem értette amit érzek mert ő egy cseppet akaratosan a saját világából próbált kitekinteni.. de ez van.. ezt is megkell élni.Én nem bánok egyetlen egy percet sem az útóbbi (sajnos csak ) x hónapból..Ha tudnám hol rontottam el vissza tekernék oda és kijavítanám.. ha.... ha...

2011.09.15

Te jó ég...

Tegnap egy sikertelen találkozó után nagyon elkenődött a kedvem..persze ezt is rá lehet fogni az időre.Miután a kedves internet szolgáltató megint elfelejtett internetet varázsolni felénk úgy döntöttem excel-ezek egy kicsit.Kiderült hogy egy 97'es évjáratú könyvet vettem ki ami igen csak lejárt a mostan 2007-es excelhez képest.Jó hamar elmentem aludni.. mit sem gondolván milyen ökörségeket fogok álmodni.. azt hiszem nem fogok vissza térni a tv nézésre...
..Miután majdnem munkára fogtak egy olyan helyen ahol én nem is dolgozó voltam hanem látogató , egy kupleráj ajtójában találtam magam.Egy kedves hölgy, szólt hozzám vigyorogva "De jó hogy újra látom", nagyon ismerős volt számomra ezért beszélgetésbe elegyedtem vele.Beszélgetésünk alatt elsuhant mellettünk egy busz,ami tele volt meztelen,kéjelgő férfiakkal és pár hőlggyel."Az meg mi?" kérdeztem elcsodálkozva mert még életemben nem láttam ilyet."Tudtam hogy magának tetszeni fog az ilyes fajta mulattság.Jöjjön velem bemutatom valakinek". A hölgy elvitt egy nagy kapu alá ahol egy retentően helyes fiú várt.Megfogta a kezem és felkísért egy szobába,amíg az ajtóhoz nem értünk mélyen a szemembe nézett én pedig le sem tudtam róla venni a szemem.A nagy barna szemeivel úgy tudott nézni hogy még én magam aki elég erős alkat vagyok is kis védendő nyuszinak éreztem magam.Csak arra vártam hogy meséljen magáról és hogy megtudhassam milyen ő a vázon belül."Helyes lány vagy te "mondta némi akcentussal és egy tipikus rossz fiús vigyorral.Dörömbölést hallottunk az ajtón,az apja volt.Remegve mondta "El kell menned én csodám",ebben a percben belépett az apja a kapun."De miért.Félsz?" kérdeztem.Szinte lökött le a lépcsőn de olyan fájdalmas arcot vágva mintha éppen a szívét tépték volna ki helyéről."Menj mert nem tudhatja apám, te itt voltál ráadásul lány!"."Ráadásul lány?Mi baj azzal hisz te férfi vagy?!kérdeztem érhetetlen fejjel."Menj még találkozunk!"majd megcsókolt.Mi közben bukdácsoltam le a lépcsőn hallottam a szavait "Rohadt élet,apám meg tudja hogy nem férfi kuncsaftom volt..". Itt döbbentem rá hogy mi a dolgok állása.Biztosan egy férfiak számára fenn tartott prostituált. Leértem a lépcsőn pont az apja szeme elé kerültem,A nagy sötétségben nem láttam semmit.Az apja felpofozott és hihetetlen mérges hangon görögül kiabált velem.Erre a lépcsőn megjelent a fiú majd elordította magát.Én felfutottam hozzá,ő a karjaiba zárt engem."Ki vagy te?"kérdeztem szédülten a pofonoktól."Egy srác kinek nem dolga a szerelem,utálom életem mert nem lehetek avval kit szivemből szerethetnék" mondta szívfacsaróan."Miért nem állsz szemben apáddal és mondod el neki hogy ez az élet fájdalmas neked?" kérdeztem,félve a választól."Nem tehetem, ha én nem áldozom fel magamat az apám nem tudja kifizetni az eltartásunkat és a sok adóságot"...