Nem is tudom hol kezdjem..

Üdv kedves olvasó!

Utoljára 4 éve írtam ide, akkor még egészen más szakaszában jártam az életemnek. Úgy érzem (illetve ha lesz is hozzá inspirációm) visszamenőleg megírom a bejegyzéseket hogy ne legyen olyan nagy szakadék a múlt és a jelen között.

No de addig is nézzük mik történnek mostanság.

Véleményem szerint egy hihetetlen instabil és már csak a megszokásokon alapuló "kapcsolatban" vagyok. Amiből csak menekülni lehetne de egyelőre fogalmam sincs hogy lehetne. Ő volt az a srác, aki a legnagyobb csalódásom után megmutatta, hogy van szerelem és odaadás a földön.
De ez a hónapok során egyre jobban kikopott a kapcsolatunkból és mostanra már fogalmam sincs ő miért van velem és fordítva.
Világ életemben a fiúk társaságát tudtam a legtöbbre értékelni, sosem voltam az a lány, aki sok barátnőt tudhat magának.
Így magányomban mindig próbáltam ismerkedni az internet bugyraiban.Sok jó beszélgetőpartnert találtam, akikkel kiveséztük az élet csodáit teljesen kötetlenül, szabadon félelmek nélkül, Azt hiszem, enélkül már beleörültem volna abba, hogy a párommal nem lehet egy ízeset beszélgetni, csak ritka csodaszámba menő esetekkor.

Egy ilyen beszélgetés során találtam meg Őt. Róla annyit lehet tudni, hogy szintén rossz párkapcsolatban van, de még nem tudja otthagyni a párkapcsolatát. 2 éve beszélgetünk, mindig is szimpatikusnak tartottam a stílusát, a szellemiségét és persze azt, hogy őszinte volt és nem kertelt, tőle nem fájt a kritika, még ha a szívemig is hatoltak a szavai mélysége.

Mostanában többet beszéltünk az interneten is és telefonon is, mivel megadtam neki számomat (megszegve a saját szabályomat , hogy nem adom ki a számomat senkinek).Elkezdtünk egymás felé fordulni, meséltem neki az életemről és kértem hogy ő is meséljen. Mindenről számot adott, a kapcsolatairól illetve jelenlegiről is.Átéreztem minden mondatát, nevettem ha nevetett és imádtam a hangját, tudtam, hogy valahonnan ismerős számomra, csak a mai napig nem tudom honnan.

Egy hosszabb beszélgetés során megkérdezte, hogy találkozzunk-e, én azt feleltem neki hogy találkozhatunk, de nem szeretném hogy baja legyen emiatt. Úgyhogy megígérte, hogy nem találkozunk addig a míg nem ér véget a mostani kapcsolata. Ez nem így lett, pénteken felhívott és találkoztunk.
Sétáltunk beszélgettünk, elment dohányt venni. Számomra teljesen lenyűgöző  módon gondolt a névnapomra és vett nekem egy oreos csokit, amit imádok. Ilyen kis meglepetésre nem is számítottam de nagyon kedves volt Tőle.(A csokit a mai napig őrzöm, nincs szívem kibontani és felfalni, pedig szeretem a csokit)

Nem igazán sikerült feloldódnom hirtelenjében, ezért megölelt. Már akkor éreztem hogy olyan mintha a fél világ ölelne és vele nem kell semmitől se félnem.
Szó esett a családjáról, a kapcsolatáról és én is mesélhettem neki, okokat fejthettünk, latolgattunk elmélkedtünk. Maga volt a csoda , mert egyszerűen vele nem kellett attól rettegnem, hogyha egy mondatomban némi jele van annak, hogy valami nem jó ránézve nem akart átszúrni egy tőrrel. (Lehet mert nem volt nála... de kitudja..)

Egy ideig egymás mellett ültünk a padon de egyre hidegebb lett és fáztam , szóval közelebb ültünk egymáshoz. Kért hogy ne csókoljam meg, mert ő ezt megcsalásnak érezné. Így is történt.

Egész végig olyan őszinte volt velem, hogy ilyet már rég tapasztaltam. Történt egyszer az egyik ilyen őszinte pillanatban , hogy elmondta hogy nagyon megcsókolna de nem teheti, ezért csak öleljem át és legyek vele szembe. Így lett. Azt hiszem szerelmes lettem a szemébe az első pillanattól fogva, olyan szépek és őszinték voltak. Tudod, olyan amiből kitudod olvasni, hogy éppen mire vágyna, mit rejt a szívében akár hangtalanul is.Soha életemben nem fogom elfelejteni azt a tekintett, amiből áradt a szeretetre éhség, azt a mérhetetlen nagy vágyat ami fogva tartotta. (Még most is itt van előttem és egyszerűen magával ragadnak).

Ennek ellenére megtörtént az a csók, nem is egy nem is kettő. Akorra már mindketten úgy voltunk, hogy nem érdekel minket semmi, csak hagyjanak minket szabadon élni és fájdalmak nélkül szeretni. 

Nagyon nehezen jutottunk haza hozzám, a beszélgetést végig az a kettősség tükrözte, hogy ő szíve szerint szakítana, ám de nem tud. Mikor átértünk hozzám visszaadtam az ingét, mert még a séta közepén odaadta nekem (hát nem egy igazi dzsendülmen?). Én ekkora már nagyon álmos voltam, de egyszerűen már annyira rabul ejtett a lénye hogy nem szerettem volna elengedni, mert tudtam hogy többet nem láthatom.Így hát a lépcsőházunk elég sok intim pillanatnak szem tanúja lehetett.

Hajnali öt órakor ment el.. és azóta hiányzik.. tudom hogy van barátnője, tudom hogy valami még fűzi hozzá de ennek ellenére csak remélni tudom hogy egyszer a sarkára áll és letudja majd vetni ez a nagy követ a szívéről, hogy megnyugodhasson a lelke..

"......"

Itt a nagy betűs nyár.. hát nagyon klassz ..végig melózhatom az egészet és ráadásul...

Az a kis lotyó addig illegette magát amíg Zoli megcsalt vele...mikor megkérdeztem Zolitól hogy mit tud ő adni amit én nem azt mondta semmivel sem több mint én csak a híre férfi vágyak....de akkor még is miért tette? ilyen szex éhes állat lenne hogy nem bírja ki ha nem veti magát rá egy nőstényre?... na ja, ezt senki nem fogja megválaszolni nekem.. éljen a fajfenetartási ösztön...
Zoli mielött rákérdeztem volna erre a dologra végig sumákolt.. egyszer csak nem vettem fel a telefont mikor keresett.. nem voltam hajlandó vele semmiféle kapcsolat tartásra..de ő koslatot utánam mint még soha.. elment apámhoz keresni.. minden nap hívott  a mobilomon.. érezte h baj van... és mikor szembesítettem evvel a dologgal azt a szöveget nyomta elém hogy csak miattam nem mondta el h ne szenvedjek... jó kis kamu duma nem?? ugyan kérlek.. egy suttyó aki még a szemembe is képes hazudni..
a másik.. semmi megbánást nem látok rajta.. ugyan olyan nagy a képe mint mindig.. én hülye megbocsájtottam neki..ráadásul  még az anyja is felhívott h "az ő kicsi fia nem mondta el mi történt, legyek már oly kedves tájékoztassam.." elmondtam neki.. hát neki is jojózott a szeme.. de ez az igazság.. .. éreztem h van itt vmi. az a kis csaj nem nyugszik addig amíg nem szerzi meg magának újra Zolit.. olyan amilyennek látszik egy suttyó állat....

"...."

Tegnap sikerült nyélbe ütnöm a tervemet. Igaz hogy sikertelen volt mert nem láttam őket együtt..

Inkább kezdjük az elejéről..

Tegnap megbeszéltünk egy találkozót de nekem hamarabb vége lett az óráimnak úgyhogy 12kor végeztem.. éreztem a begyemben hogy most eljött az idő a lecsapásra.Elindultam hát a busz felé és célba vettem a sulit.Vártam vártam.. egy óra két óra.. és akkor megjelentek.. A kis csaj kb. 1 cm-s távolságban volt tőle egész végig.Az ajtóban hozzá simult..Bemutatkoztam neki.. jól megszorítottam a kezét hadd tudja kivel áll szemben...Mint mindig most is eljátszotta hogy ő éppen elájult és nem hall semmit de mikor a barátom poént mondott nevetett rajta.. milyen érdekes.. akkor még is csak hal? ez a kis csaj pont az emberi jóindulatot használja ki.. ami egyszerűen undorító... amúgy egy nagy suttyó ember.. valahogy lerí róla.. nem mer a szemembe nézni mikor kezet fogtam vele.. egy nagy tahó...  utána átmentünk Zolihoz és el voltunk szokásos dolgokat csináltunk semmi extra..

" Ez csiki-csuki állapot "

Jó estét, jó szurkolást.

In medais res.. avagy bele a közepébe.

Mióta együtt vagyok a régi/új nagy Ő-vel minden teljesen megváltozott. Terítékre került a féltékenység a szorongás mindezek ellenére valahogy még is úgy elönt a boldogság mikor átölel.
Bele gondolva egész nyáron erre vágytam hogy végre vele lehessek és ne csak titkon találkozhassunk.
Most meg azon kapom magam hogy tényleg megéri-e ez a sok ballépés féltékenység meg évődés??.Szörnyen félek hogy megcsal.Igen,mondhatod hogy nem bízom meg benne és ez igaz is... hisz az előző bnőjét is megcsalta velem .. akkor velem miért ne tehetné?? Hisz férfiből van... ha épp elég nyomulós a csaj akkor meg jön a tipikus "ha a f***z feláll az ész megáll" szindróma. Tény hogy biztosított a hűségéről, tehát a szemembe nézett és elmondta hogy nem csalna meg mert nagyon szeret és ha próbálkozna az előző bnője eltaszítaná magától.Még is bennem van hogy ha velem képes volt megcsalni akkor velem is simán megteheti.
Ma jutottam el odáig hogy elkezdtem gondolkozni azon hogy hogyan tudnák utána nézni annak hogy tényleg csak baráti a viszony közöttük.Elképzeltem hogy mi lenne ha vennék egy brutális nagy napszemüveget, idiótába tenném a hajam  és vmi macásra kifesteném magam. Majd mindezek után keresnék egy olyan időpontot amikor  nekik van suli nekem meg nincs és bepucsitanék a jelmezemben ahogy a mai lányok szokták a sulijuk elé.Nem kell ehhez senki csak én. Tudod, mintha várnál vkit...Félek megcsinálni de ahogy ismerem magam elég hülye vagyok hozz hogy megvalósítsam.Csak mikor? már lassan vége a sulinak és itt az érettségi is ..:/ Valószinűleg most egy totális zöld szemű szörnynek nézel, de senkinek sem kívánom ezt a tudatlanságot és évődést.Ami csak emészt.. csak emészt.
Élőben még sosem láttam azt a lányt , csak képről. Tudom hogy vékonyabb mint én és hogy neki is megvannak a maga bajai pont mint nekem. Jobban bele gondolva ha nem ebben a szituációban vagyunk még barátok is lehetnénk.Mindig is érdekelt hogy milyen lehet az a lány, mindig mesélt róla ha kérdeztem  de az nem adja úgy át a lány lényét.
Azon is gondolkoztam hogy vajon mit szeret/hetett benne , talán a vadságát, a másságát , azt hogy őt védeni kell/ett mindentől.Meg azon is hogy most tényleg elfelejtette vagy csak pihen úgy mond nálam és x hónapon belül szakít velem és megint össze jön a fent emlegetett leányzóval? Mostanában nem is emlegeti ... most vagy tényleg nem foglalkoztatja a lány v.  csak engem akar kímélni.
Nem tudom.. reménykedek benne hogy együtt maradunk még amíg a sors engedi.
Viszont ha tényleg megcsal  és megtudom .. soha az életben nem akarok róla tudni...feje tetejére állhat.. oda írhat és annak akinek akar... mindenesetre minden elismerésem az ővé lesz hogy a szemembe tudott nézni és hazudni.. és  tenni a szépet.

Egyelőre ennyi... majd még jövök.

...ha sírni látsz én azt is csak letagadom....

Jó napszakot minden kedves olvasónak!

Hol is kezdhetném... igen.. kiderült hogy a "szép szemüm" tényleg csak marionettnek tartott.Utóbb kiderült hogy még az előző barátnőjébe szerelmes.. én csak amolyan "ló nincs szamár is jó " alapon voltam kézenfekvő neki.Na mind1... így jártam.. most örülök hogy jobban nem lovaltam bele magam a dologba.. mert így is elég szar érzés de még ugy milyen rosszabb lenne..Szörnyen bántó a dolog... de jobb hogy hamarabb vége lett és nem szenvedtem tovább.. azt hiszem borúra derű jön.. azt hiszem...

"...Júlia nem akar a Földön járni.."

Üdv néked halandó!

Elöször is mindekinek boldog új esztendőt kivánnék.
Nállnuk elment a karácsony iy meg a szilveszter is .. minden féle elhagyhatattlan szösszmötölésel együtt.
Van valakim.. ezt azért írom igy mert félek hogy ez muló állapot és hiába vagyok oda érte ő csak marionettnek tart .
Neki is volt egy két kapcsolata elöttem.. hol sikerekkel hol sikertelenségekkel teliek.Mit írhatnék.. átérzem a helyzetét én is voltam igy.
Ő egy igazán kedves férfi, nem mondanám hogy a társaságközepe de minig mindenhez van szava és csoda szép szeme van. Tudod olyan amiben csak elakarsz merülni és kész..:$ Úgy gondolom ez nem szerelem csak örülünk hogy van aki fogja a kezünk és ennyi..:/ bár azt sajnálnám..mert kezdem őt megszeretni:$

"A világ végére szaladnék, de Te nem hagynád."

Isten hozott kedves olvasó!

Az utóbbi x hónapban teljesen kifordult magából a világ, számomra legalábbis.Mégpedig  azért mert úgy érzem hogy kifolynak a napok a kezeim közül mint a homokóra szemei...mint szerelem terén mint a suliban..
Szerelem terén félelmetes zsákutcába kerültem amiatt hogy újfent hülyeséget csináltam még pedig egy vissza fordíthatatlan hülyeséget.
Bele szerettem a  legtökéletesebb fiúba a világon, egy igazi művész lélekbe aki imádja a zenét(mint én ..:$) , akivel bármiről eltudsz beszélgetni, akinek bármit eltudsz mondani ő  meghallgat és elfelejtetti veled  a világ összes szarságait.
Persze minden jól indult (...volna ha apám nem pofázik bele mindenbe és nem teszi tönkre az amúgy is fiatal kapcsolatunkat) minden időnket próbáltuk egymással tölteni.., minden percünket a fb-n töltve írogáltunk egymásnak, msn-en végig röhögcséltük azt a kevés időt amit a tanulás megengedett.Csak neki ez nem volt elég.... ő ugy gondolta én nem törödök vele eleget..(..ez bevallom rohadtul szarul esett miután mindent eldobva vele voltam.. csak azt néztem hogy neki mi a legjobb és stb...).
Nem is mi lettünk volna ha nem veszekedtünk egymással.. suli.. barátok.. szülök..és az az átkozott de mézesmadzagként rángatott Facebook. Jó tény.. jó dolog hogy "ingyen" írogathatunk és posztolhatunk  egymásnak de amikor már csak ebből áll egy nap hogy: "reggel napközben és este ugyan azt leírjuk egymásnak egy -szia.-szia. -mizujs? -jól vagyok. és te? -én is köszi. -mi van a szüleiddel meg a tököm tudja kiddel"-ben az már unalmas.Mert mire oda érsz hogy elmeséld ezt szóban már mindent leírtál.. és meg se tudsz nagyjából szólalni (Ez egyéni szocproblem..másnál nincs ez így..).
Mindezeket félre téve nagyon jól "kiegészitettük egymást" ..: építgettük a jövőt ,álmodoztunk.. szerettük és védtük egymást mindenkivel szemben ahogy csak tudtuk..Minden vele töltött perc csodálatos volt mert úgy éreztem hogy megtaláltam a másik felem, akivel éveket leélnék.Nélküle silány felhők úsztak az élet egén és csak ő jelentette a Napot.Sajnos máshogy nevelkedtünk ezért sok dologban máshogy gondolkoztunk.Viszont sok dologban egyet is értettünk.. mint például hogy mi valami más fajhoz tartozhatunk (nem ego.. csak mi tényleg mások vagyunk.. nem érdekelt minket a divat az aktuális buli amiben csak részegre isszák magukat az emberek és bele fekve csinálnak egy képet és feldobják Facebook-ra vagy hogy éppen az a "raj " hogy kivan a "seggdekoltázs")...
...De össze csaptak azok a bizonyos hullámok.Szóra szó..vádra vád.. mostanra csak ez maradt...Fájdalmas szívbe maró szavak...és tehetetlenség.Vége lett... lehet számára a hülyeségem miatt..de ez nekem rohadtul fáj hogy akit szeret.. akiben bízok.. az ezt tegye velem..a legfájdalmasabb dolgot amire sose számítanál..
Ha valaki ezt mondja nekem nyár közepén.. én a képébe röhögtem volna és azt mondtam volna hogy lehetetlen hogy valaki ilyen szinten át/megváltozzon.Nem is tudom mit írhatnék még...most örülök hogy nem lakik hozzám közel (csak 30 km) mert ha végig követhette volna ezt az örlödésemet csak kinevetett volna...
Nagyon utálom magamat azért mert ezt tettem vele.. mert ez az én saram.. én állítottam be a rosszat jónak és forditva...sajnálom hogy sokszor nem értette amit érzek mert ő egy cseppet akaratosan a saját világából próbált kitekinteni.. de ez van.. ezt is megkell élni.Én nem bánok egyetlen egy percet sem az útóbbi (sajnos csak ) x hónapból..Ha tudnám hol rontottam el vissza tekernék oda és kijavítanám.. ha.... ha...

2011.09.15